Nézz csak rá erre a képre, és máris elmosolyodtál :)

Már közel egy hónapja semmit sem írtam. Most leültem, megpróbálom összeszedni gondolataimat és megosztom azokat veletek. Tartozom nektek ennyivel, hiszen rendszeresen látogatjátok Zsombika blogját.

Talán a legfontosabb momentum, ami azóta történt Zsombi életében, az a keresztelő. Sokat halljuk mostanság, sőt mi több, divat lett, hogy a piciket csupán a nagyik kedvéért kereszteltetik meg. Aztán nőnek mint a gomba, és elfelejti az egész család, hogy miért is, és mi történt ott akkor. Nálunk ez nem így van. És hogy miért? Hajolj közelebb és megsúgom. A Jóisten mindenkit szeret, a mi családunkat különösen. Annyi jó történik velünk, hálásak is vagyunk érte. Persze hogy azt szeretnénk, ha a Jóisten jóságát a „*mézeskalácsos utca 6.” hőse már gyermekkorától kezdve érezné, befogadná, megértené.

Rengeteg a fejlődés, tanulás és tudás. Érzelmek kifejezése, tudatos cselekvés ügyességgel párosulva ezek mind mind szépen gyarapodnak a kis hercegnél.

Buborék fújásban mi vagyunk a császárok, aztán a nyál mennyisége is ad munkát a mosógépnek, hiába az-az előke. Lefekvés előtt meseolvasás anyával és apával. Ha hiszed, ha nem, Zsombor ezt nagyon kedveli, és Ő is hozzáfűz egy két mondatot a meséhez, a z ő nyelvén, ezek a monológok néha hosszabbra nyúlnak, és olyankor felteszem a kérdést: „Akkor most ki mesél kinek?” Körülbelül éjfélig még megtaláljuk Őt a kiságyában, végül reggel is, csak egy kicsit másképp. Éppen attól függően, mennyi az idő, mert Zsombi hasonló képen az óramutató járásához, hosszában folyamatosan forog. Néha horkol, gondolom ez lenne az időjelzés, akárcsak a harang a templomtoronyban, ami időnként rá zendít.

Messzire pisilésben is jó eredményeket tudhat magáénak. Pelenkabontás után nagyon kell figyelni, mert a kis zsivány a legváratlanabb pillanatokban képes a füled mögé, a nyakadba, a pelenkázó melletti kiságyba elpisilni. Úgy látszik, az ízlésünk is hasonló. Nem csak azért mert mindkettőnk rajong anyáért hanem, mert apa karórája is izgalmas az is tetszik mind kettőnknek. Most is itt ül a zsivány az ölemben, és teszteli a Citizen nyál-állóságát. Tehát az óra is és anya is jó választás volt. Bárcsak a nép is így tudna választani politikusokat. Ez azért jutott eszembe, mert ha Magyarország olyan lábakon állna, mint a kis főnök, akkor itt semmi gond nem lenne!

*Bajcsy-Zsilinszky Endre (utca), kiírni is hosszú ezt a nevet, meg hát ki volt ő egyáltalán? Te tudod? Nem ér most beírni a google-ba és utánanézni. Ja, egyébként régen ezt az utcát, ha minden igaz Napkelet utcának hívták. Ezt a szép nevet miért kellett megváltoztatni? Vajon mi mozgatta őket, hogy az lett a neve ami most? Na mindegy... Én azért hívom mézeskalácsos -nak, mert pár házzal lejjebb készül a „szécsényicum”. Takács Béla mézeskalács készítő mester kezei alól igazi finomságok kerülnek ki. Ja, és nem olyan, hogy felbontom, aztán pár nap múlva megpenészedik, hanem az a típus, ami még egy hónappal később is élvezetes marad. Ezeket a puszedliket már gyermekkoromban is nagyon csíptem. Karácsony környékén mindig akadt otthon belőle. Bátyóim megtanítottak rá, hogy ezt úgy kell enni: előbb le kell harapni a cukordíszítést, aztán a többit. Remélem még sok fog belőle az asztalra kerülni, és majd Zsombinak is ízleni fog.

Kárpótlásul most 2 kép melyeket anya! fotózott. Ügyes vagy Timike

Beindult a nagy nyári hőséggyár, ezért elhagytuk a kinti sétáknál a sapkát. Amint már láthatod a mai képen is, a születési haj trendejét Zsombi leváltja szösszenetre, amolyan gyapjú pihe-puha stílusban. Ez a tiszta forrása a napszívott gyermekillatnak amivel nem tudunk betelni, ez az illat amiért képesek vagyunk a levegőt megharapni gondoloatainkban. 

A kezecskék, melyet eddig csak kalimpáknak használt a kisherceg, finom simogatós megfogós írányítható eszközként működnek. Megfogják Kukac Tecát (a kedvenc kisjátékot, a színes kalapos plüss százlábút) és tuszkolják a száj felé.

De leggyönyörűbb mozzanat amit láthattam valaha, az a megható érintés, mint ahogyan a tollpihe alászáll és táncol a széllel, ahogy édesanya mellét simogatják, a szopi közben.

A mai érdekesség a következő foto. Az egyiken Zsombi 8 hetes, a másikon az apukája. Azért van hasonlóság ügye? Legközelebb az anyukáját keressük elő a fiók mélyéről.

Szia!

Jó régen nem írtam már, a fene egye a tollamat mi!?

A helyzet a következő: Zsombi 5kg felett jár súlyban, és 60 cm-es. Rengetegett fejlődik fizikálisan és mentálisan is. Képzeld el, már a komunikációnk első lépéseinél tartunk. Konkrétan, szoktunk beszélgetni is. Ez úgy zajlik, hogy Zsombor édes hangon güggyent és arra Timike vagy én visszaválaszolunk hasonló babahangon, erre Ő megint és ez akár 5-10 percig is eltart.

Nagyon élvezzük a közös sétát, rengeteget vagyunk a levegőn. Timkó a babakocsi tologatás közben már lebarnult annyit járnak a tavaszi napfényben föl s alá. Kaptunk Violtól és Janikától egy szuper hordozókendőt, azt nagyon  szeretjük felszerelni és abban hordozni picurt. Érdekes a belvárosban a "várandós apuka" látványa, ugyanis a kishercegből nem látni sokat, csak a 2 lába lóg ki a kendőből, vicces. Viszont mind 3man nagyon kedveljük, kényelmes és a testközeli kontaktus az jót tesz a szülő-gyermek kapcsolatnak.

egyenlőre ennyi jutott eszembe...

Sziasztok!

Csodásak azok a reggelek amikor Timike és Zsombi így közeledik felém, míg én a reggelit készítem magunknak. Zsombor rengeteget mosolyog, nagyon jól érzi magát, igazi kiegyensúlyozott egyéniség. Imádunk hármasban sétálgatni a délutáni jó levegőn, mindenkinek ilyen boldog pillanatokat kívánok.

Rimóci Percze-dédi, már nem foghatja kezében legfiatalabb dédunokáját, ő már az angyalok között lakik.

Zsombi mosolyában néha fel-fel idéződik emléke.

Dédimama nyugodj békében!

Te, mit gondolsz róluk?

Anyaként sokat hallottam az első hat hét nehézségeiről: álmatlan éjszakák, véget nem érő sírások, a bébi órákig tartó, ringatással egybekötött fel- és alá sétáltatásáról, a hálóing nappali viseletté avanzsálásáról, a szemek alatti sötét árkokról.... Ténylegesen a legnehezebb dolgokra felkészülve vágtunk neki az első menetnek. Rendkívül ösztönzően hatott rám, hogy Geryvel karöltve, nagyrészt végül sikerült kielégítenünk a kis Zsombor felmerülő igényeit (Bár bevallom, az első napokban a pizsamától valóban ebédtájt sikerült megszabadulnom)

Zsombi már hat hetes, és sokat fejlődött az elmúlt hetekben. Súlya: 4500 gr. Rengeteget mosolyog, amikor beszélünk hozzá, próbálgatja a hangját és a szemével követ minket. Szóval vidáman telnek napjaink.
Nem mindig volt ez ilyen egyszerű. Kezdetben nemhogy főzni, de enni sem volt időm. Csemetém mindig éppen akkor nyöszörgött fel, amikor magamba lapátoltam volna pár kanál ételt. Ilyenkor könnyedén megdöntöttem a gyorsasági evés Guinness-rekordját. De nyugodt vagyok, mert a plusz kilók még bőven elég energiát biztosítanak számomra.
Egyik hétről a másikra aztán szépen alakult napirendünk. A kezdeti 2,5 óránkénti evést 3 illetve 4 órás szakaszok váltották fel. Éjszaka is egyre hosszabb alvásidőt produkál Zsombika a maminak, már csak egyszer ébred, hogy éhségét kielégítsem. Aztán gyors pelusozás, és már alszunk is tovább egészen 7-ig, mikor a szopizás után apa már finom reggelivel várja anyát. Hát lehet ennél jobbat kívánni?
Napközben valódi zsonglőrként gazdálkodom az idővel, Zsombi napközbeni alvásának minden percét kihasználom. Mindig elsőbbséget élvez az etetés, böfiztetés, pelenkázás és altatás. Majd amikor Kisfiam megérkezett álomországba, akkor jöhetek én: porszívózás, mosás, mosogatás és (persze, ha addig Zsombi nem ébredt fel) délutánonkánt magamnak is kiosztok 1-2 álommanót.
A délutáni szopik alkalmat adnak egy kis kikapcsolódásra, nevezetesen tévénézésre. Kár, hogy pelenkásom mindig úgy időzít, hogy éppen a „Bonyolult szerelmek hálójában” izgalmas szappanoperát vagy a Győzike show kihagyhatatlan, immár megismételt részeit adják (a többi adón tv-shop, illetve véget nem érő nyereményjátékok közül választhatok). Szóval ennyit a tévénézésről. (Gery nem akart TV-t, azt mondja, addig amíg nem volt többet olvastunk.)

Mivel szépen kialakult napirendünk már megengedi, apró léptekkel bemutatom a világot Kisfiamnak. Ha az idő is engedi, délután  sétálni indulunk. A kiruccanásokhoz mindig a picit öltöztetem fel először. Amíg az útra kész fiatalembert a zenélős felhúzható-nyuszika szórakoztatja, addig én a divat irányzatait figyelmen kívül hagyva, a gyorsaságot és a kényelmet előnyben részesítve készülök el. Első babakocsis élményünket apával is megosztottuk, aki ha teheti, azóta is csatlakozik sétáinkhoz. A friss levegőn hatalmasat szunyókál Zsombi, én meg alig várom, hogy hazaérjünk, és végre magamhoz ölelhessem  pici, puha, meleg testét.
Szóval kedves Szülők, ne veszítsük el humorérzékünket, és élvezzük ezt a soha, de soha vissza nem térő időszakot.

Köszi, hogy olvasol "minket" !

nagyölelést küldök: TIMIKE :)

Kedves barátaim, nem véletlenül írtam az ÉDESANYA szót csupa nagy betüvel. Timike szenzációs családanya. ( a szerk., Geryboy)

Mikor megszületett a "kis herceg" (mostanában így hívom Zsombort), rengeteg gratulációt és szeretet és segítséget kaptunk(még most is) Tőletek. A boldogság azóta is folyamatosan tartja össze kis családunkat.

Engedjétek meg, hogy itt és most megköszönjem az önzetlen segítséget melyet a salgótarjáni Szent Lázár kórházban kaptunk.  Révainé Király Erikának a környék legjobb csecsemős nővérének tip-top hozzáállását, és a nagyon sok segítséget. Dr Pasztuhov Ágoston főorvos Úrnak a nyugtató szavakat a családtervezés kezdetétől. Krasznainé Erzsónak a precíz szaktudást amivel a világra segített egy újabb egészséges csecsemőt, Böbe szülésznőnek és a többi kedves szülésznőnek az odafigyelést meg a lángost :). Zsuzsi és Bogi nővéreknek kedvességét, az összes nővérnek, akiket hosszú lenne felsorolni, és pontosan a nevüket nem tudjuk, de azt igen hogy ott mindenki nagyon kedvesen bánt velünk.

Megesett már olyan, hogy az ember pusztán feledésbő nem mondja ezt az egyszerű szót: KÖSZÖNÖM. Én is soxor elfelejtem... :(

Talán akad közöttetek is akivel ez előfordult már. Ha a száj nem is de a szív majd kifejezi, és abban ott vagytok mindahányan.

i love zsombiláb

Ma Gergely napja van. Köszönöm a sok sok köszöntést, jól esett hogy gondoltatok rám, és családunkra.

Zsombort előterjesztjük hamarosan a magyarországi mintababák szövetségénél, mindenképp elnöki posztra, mert jelenleg nagyon kedvez viselkedésével a beosztottaknak (a szülőknek). Éjszaka mindössze két alkalommal ébred, megkapja a bifidusz timeuszt, laktóz és kalcium tartalmú tápértékben igen gazdag édesanyatejcit, és máris folytatjuk a durmit nyöszörgés, és sírás nélkül.

Már a fürdést is megszoktuk mióta édesapa fogja Zsombika kezét.

A csecsemő nem érzi magát biztonságban meztelenül. Kifeszíti magát, széttárja kezét lábát, mint az ejtőernyősök ugrásnál hogy lassítsák a zuhanást. Kapaszkodót keres. Ilyenkor adj a kezébe valamit az növeli a biztonság érzetét, engedd neki hogy fogja az ujjadat, a kezedet.

Te, belegondoltál valaha, hogy a kéz fogása mit is jelent? Ez a gyönyörű és egyszerű mozdulat ahogy szüleink kezébe helyeztük sajátunkat végigkíséri életünket. Így tettük meg az első lépéseket, így sétáltunk kisgyermekként az óvodában, emlékszel az első randidra? a barátok kézfogással üdvözlik egymást, ha valakit segítesz a kezedet nyújtod.

Hmm.... az élet ilyen apró mozdulatokkal üzen: ott a boldogság, csak nyújtsd a kezed.

Éppen tegnap, Verbói Imre bácsi (nekem csak Kalambó hadnagy) említette, olvassam el, olvasd Te is:

Dzsida Jenő - Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld.
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa szeretet. -
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanitott,
Felmutatott a csillagokra,
Ugy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha néha
EI is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyü rút! -
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy
Egykor feledni birnám ezeket!.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy igy drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! -
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Sziasztok, jó pár napja nem fotózok nem írok. Ennek az az oka, hogy az érzelmi hullámvasút alján vagyok. Nyugi semmilyen nehézség nem gyötör (kivéve a munkahelyi hülyeségeket), egyszerűen a kocsog (köcsög) hétköznapok beleszólnak az életünkbe. Tudod, munkába kell járnom azért hogy az ott megkeresett pénzem jó részét visszaadjam majd Feriéknek.

De ez nem fontos, hiszen Zsombi elkápráztatóan csodálatos egy emberi lény.

Van miért felkelnem, munkába menni, sietni haza. Mindössze 3 hetes apuka vagyok, de tényleg le a kalappal a kisfiú előtt, óriási szeretet kapukat nyitott meg előttünk.

Hiszem, hogy a család, a házasság legnagyobb öröme.

Lehet ezt majd még fokozni? Szerinted?

Talán ha testvére lesz, és ahogy a két testvér szereti egymást. Az még gyönyörűbb.

A mai kép:

anya ölében, fürdőlepedőben

Szóval gondolkodtam, megírjam -e vagy sem. Aztán valahogy mégis ott motoszkált bennem, és döntöttem megírom.

Szóval Zsombika nem mindíg cukifalat.

Nem tudjuk mi volt itt 2 éjszaka, de rémesen aludtunk (volna). Zsombi aktivizálta az eddig meg nem mutatott „egész éjszaka hiszti” oldalát. Ez úgy volt, hogy estei fürdés után szerettük volna ha elaludhatunk mindahányan. Lefekvés után 1 órával kezdődött a „pokol” égtelen ordítás, sírás 20 percig, pici megnyugvás, aztán megint az egész elölről, pont mint a replay gomb a cd lejátszón, csak itt nem a jazz-é volt a főszerep, hanem a nyekergésé. Én a nyugalom mintahőse, a rendíthetetlen édesapa a türelem királya, kb. 10 percig tűrtem a dolgokat, aztán ki a konyhába, nyugtatgatni magam vízivás stb. Visszamentem, megint kezdődött, Földhöz vágtam volna magam ha tudom, hogy annak lesz értelme. Csak akkor Timinek 2 gonddal kellett volna meg birkóznia, egy síró gyerekkel meg egy itt ott összetört apukával. Nagy nehezen valahogy elaludtunk, aztán hajnalban megint replay gomb és volume 100%. Reggel olyan fejjel jöttem munkába mint egy kelkáposzta, nem olyan zölden, hanem olyan gyűrötten. Sebaj, gondoltam túléltük. Aztán mikor hazaértem az otthoniak közölték a helyzet annyiban változott mindössze, hogy világos volt napközben meg hogy a replay gomb kicsit ritkábban ugyan meg a volume is csak 50%-on de a „cd lejátszó” nyomta. Este fürdi stb... aztán megint ugyanaz az error.

Közénk vettük és ezzel végre megtaláltuk a pause gombot. (Nem a power off, csak pause)

Valahogy túléltük.

Ma minden rendben zajlott, ismét cukifalat lett.

Tanultunk valamit... Tulajdonképpen a gyereknevelés mint szép magyar szó is értelmet nyert nálunk, a gyerek nevel és....

* érdekesség: apropó magyar szavak, tudod mi a jelentése a Zsombornak?

Itt megtalálod:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsombor

Köszönjük hogy olvastok, azoknak különösen akik reggel a computer bekapcsolás után minket néznek meg legelőször és nem az email-jeiket.

Nagyölelést NEKED!

Ismét Rekordot döntöttünk.

Az előzményekben olvashattatok

(http://zsombika.blog.hu/2009/02/25/a_pelenkazo_asztal_es_kornyeke)

a nem mindannapi rekord kisérletről, nos ezt ismét sikerült megnéznünk élőben ugyanúgy ahogy a múltkor. Még azóta senki sem jelentkezett, úgyhogy továbbra is vezetünk a messzire elkakilás műfajában.

Zsombika szerint kevés a komment, szeretné ha többet irnátok neki. Mindig izgága ha beszélek neki a blogról, persze hogy az, és kapkodja a fejét jobbra balra mikor apa beszél hozzá, mert apa nagyon szereti a fokhagymát. Anya is, de ő most nem eszik.

Amúgy apa nagyon tud hejesen írni, (több blog olvasó említette) szerette a nyelvtanórákat. Az érettségi irásbelije sem mindenkinek lett 1-es! (akinek az lett, azok nevében Köszönjük kedves M.Lászlóné tarnárnő, már a keresztnevére sem emlékszem).

Szóval csak azt akartam írni azoknak akik ezt megjegyzik, illetve a gimis tanítómnak: nem érdekelt és nem is fog a magyar helyesírás szabályzata, mert anélkül is boldog emberek vagyunk, és büszke vagyok családomra. Ja és ezt a blogot naponta legalább 40-en megnézik, olvassák, még ha nyakatekerten is fogalmazok ugyan, de vannak akiket érdekel, mert meríteni tudnak belőle, ha ránéznek a fotókra elmosolyodnak.

Szép napot, jó pihenést,

mindenkit ölelünk: Zsombi, Timike és Gery

-Honnan is kezdjem?

-Hát az elejétől.

-De hol az eleje?

Azon gondolkodtam itt magamban, hogy a napunk vajon hol is kezdődik. Igazából se eleje, se vége, folyamatos...

Éjszaka általában 2x-er szopizok.

Ez úgy zajlik, hogy picit nyöszörgök pár percet, ezzel jelzem anyáéknak most már üres a gyomrom. Apa kivesz a kiságyamból, és odatesz anyához, amit hú de nagyon kedvelek, és azonnal bele is fogok a falatozásba. Ilyenkor úgy jár a csepp kis szám, mint az aranyhalnak. Reggel nyolc körül mindenkinek a tudtára adom, én sem szeretnék lemaradni a a finom reggeliről, ezért még mielőtt anya kibújhatna a vackából, ismét oda kéredzkedem. Jól laktam, most már indulhat a móka. Játszunk egy kicsit, nézelődök, mocorgok, beszélnek és énekelnek nekem, aztán jól kifáradok és kezdődhet megint a durmi. Egész nap, eszek, alszok, pelust cseréltetek az alkalmazottaimmal. Este hét körül eljön a nagy pillanat. FÜRDI! Na ezt egyenlőre ki nem állhatom, és ennek nem kis hangot adok. De szárítkozás után ismét megvigasztal a szopi, jól beszundítok és minden kezdődhet az elejétől.

Nem semmi, tegnap este Zsombi megmutatta guiness rekordokba illő produkcióját, ami sikeresen felavatta a diegoban 3 hete vásárolt szőnyegünket. Nos, aki képes egy pelenkázó ágyon feküdve az édesanyját kikerülve kb 1m-re elkakilni, úgy hogy az eredmény ívesen a szőnyegen landol, az bátran jelentkezzen, megnézzük, és értékeljük műsorszámát.

Ebből a nem mindenapi aproból készült a mai fotó is. A kis hős fekszik a pelenkázón. El hiheted, hogy mennyire szereti az öltözködést, nos ebből is messzemenő következtetéseket lehet levonni: anya szeret öltözködni és tud is, apának viszont borzalamas a divathoz való hozzáálása, hát hiába az Én fiam... meg az édesanyjájé.

Ja kb 10 alkalomból, 1-szer mosolygunk is pelenkázáskor... Amikor édesapa énekel. Aki az ablak előtt sétál is mosolyog ezen a tipikusan opera hangon megközelített, alulintonált "Tavaszi szél" c. népdal formáción. Apropó szelek, na ebben is hasonlítunk Zsombival, de ezt a T-mát most nem boncolgatnám tovább...

Az éjszakánk most kivállóan alakult, párszor ébredtünk, ettünk és mosolyogva együtt folytattuk a durmizást, mindenki a maga helyén.

Nekünk szép a napunk, és neked? Észreveszed az apró örömöket ami körülöttet zajlik?

Pista papa, Margó mama! Le a kalappal előttetek, ugyanis még aktívan élnek bennem azok az esték amikor még 4-5 évesen is csak közöttetek voltam hajlandó elaludni. Úgylátszik Zsombi a külső vonásokon kivül mást is örökölt...

Az esténk játszma volt, egy jó teszt hogy a 3 tagú család hogyan is boldogul egymással. Szerencsére kb 22.30-ra rendeződtek a viszonyok, addigra kialakult mindenkiben, hogy kinek mi is a dolga. Zsombi végre rájött, hogy evés közben ha elbóbiskol, akkor bizony éhes marad, és nem tud pihenni. Azóta rendesen dolgozik, egy kis evőgéppé vált. Kedves leendő apukák! (Nandi) A csecsemőn nehéz megtalálni a standby (pihenő üzem)módot, de kitartást kívánok hozzá, és bisztos meglelitek majd.

Az est további része gyönyörűen alakult, reggel 8-ra kiphenten, görcsök nélkül ébredtünk mindnyájan egy ágyban. Timike csodálatos édesanya, és ennek örül baba és apa.

Köszönjük: Jusztin mamáéknak a finomságokat, Petinek és Andinak a hótakarítást (mindenkinek ilyen jó szomszédokat kívánok).

Látjátok, az otthona mindenkinek nagyon fontos. Zsombor, te(l)jesen elégedett a házunk berendezésével, bár előző luxusalbérletét (az anyaméhet) nehezen hagyta el, de szerencsére azért sikerült az édesanyja segítségével átköltöznie. Ezt a csodálatos mosoly produkciót soxor láthattuk már, ezért gondoltuk veletek is megosztjuk. Egyenlőre minden rendben zajlik, Zsombika sokat eszik, alszik, és már az édesapja is sokat segít neki (is). Apa épp nemrég kezébe vette az írányitást a Vanish + meleg víz kontra kakis rugdolózó meccsen. Az eredmény, megérdemelten győzött a tisztaság.

Azért mert szerettek
jöttem a világra,
Lettem új fénycsillag,
szülők boldogsága.
Szeressetek mindíg
ilyen szeretettel,
A kincsetek vagyok,
pici kincs,de ember!

Gyetvai Zsombor

2009.02.18. 08:55

3700g 550mm

A fotó, Zsombi életének első 5 percében készült. A születés, mint mindegyikünket anno megviselte, ennek ellenére nagyon nyugodt, hiszen édesanyja szívét hallja.Anyukája nagyon boldog, végre a magához ölelheti kicsinyét.

Életünk legszebb pillanatait éltük meg. (na jó, hajnali 02.00 - 08.55 kicsit nehéz pillanatok is voltak azért)