Már közel egy hónapja semmit sem írtam. Most leültem, megpróbálom összeszedni gondolataimat és megosztom azokat veletek. Tartozom nektek ennyivel, hiszen rendszeresen látogatjátok Zsombika blogját.

Talán a legfontosabb momentum, ami azóta történt Zsombi életében, az a keresztelő. Sokat halljuk mostanság, sőt mi több, divat lett, hogy a piciket csupán a nagyik kedvéért kereszteltetik meg. Aztán nőnek mint a gomba, és elfelejti az egész család, hogy miért is, és mi történt ott akkor. Nálunk ez nem így van. És hogy miért? Hajolj közelebb és megsúgom. A Jóisten mindenkit szeret, a mi családunkat különösen. Annyi jó történik velünk, hálásak is vagyunk érte. Persze hogy azt szeretnénk, ha a Jóisten jóságát a „*mézeskalácsos utca 6.” hőse már gyermekkorától kezdve érezné, befogadná, megértené.

Rengeteg a fejlődés, tanulás és tudás. Érzelmek kifejezése, tudatos cselekvés ügyességgel párosulva ezek mind mind szépen gyarapodnak a kis hercegnél.

Buborék fújásban mi vagyunk a császárok, aztán a nyál mennyisége is ad munkát a mosógépnek, hiába az-az előke. Lefekvés előtt meseolvasás anyával és apával. Ha hiszed, ha nem, Zsombor ezt nagyon kedveli, és Ő is hozzáfűz egy két mondatot a meséhez, a z ő nyelvén, ezek a monológok néha hosszabbra nyúlnak, és olyankor felteszem a kérdést: „Akkor most ki mesél kinek?” Körülbelül éjfélig még megtaláljuk Őt a kiságyában, végül reggel is, csak egy kicsit másképp. Éppen attól függően, mennyi az idő, mert Zsombi hasonló képen az óramutató járásához, hosszában folyamatosan forog. Néha horkol, gondolom ez lenne az időjelzés, akárcsak a harang a templomtoronyban, ami időnként rá zendít.

Messzire pisilésben is jó eredményeket tudhat magáénak. Pelenkabontás után nagyon kell figyelni, mert a kis zsivány a legváratlanabb pillanatokban képes a füled mögé, a nyakadba, a pelenkázó melletti kiságyba elpisilni. Úgy látszik, az ízlésünk is hasonló. Nem csak azért mert mindkettőnk rajong anyáért hanem, mert apa karórája is izgalmas az is tetszik mind kettőnknek. Most is itt ül a zsivány az ölemben, és teszteli a Citizen nyál-állóságát. Tehát az óra is és anya is jó választás volt. Bárcsak a nép is így tudna választani politikusokat. Ez azért jutott eszembe, mert ha Magyarország olyan lábakon állna, mint a kis főnök, akkor itt semmi gond nem lenne!

*Bajcsy-Zsilinszky Endre (utca), kiírni is hosszú ezt a nevet, meg hát ki volt ő egyáltalán? Te tudod? Nem ér most beírni a google-ba és utánanézni. Ja, egyébként régen ezt az utcát, ha minden igaz Napkelet utcának hívták. Ezt a szép nevet miért kellett megváltoztatni? Vajon mi mozgatta őket, hogy az lett a neve ami most? Na mindegy... Én azért hívom mézeskalácsos -nak, mert pár házzal lejjebb készül a „szécsényicum”. Takács Béla mézeskalács készítő mester kezei alól igazi finomságok kerülnek ki. Ja, és nem olyan, hogy felbontom, aztán pár nap múlva megpenészedik, hanem az a típus, ami még egy hónappal később is élvezetes marad. Ezeket a puszedliket már gyermekkoromban is nagyon csíptem. Karácsony környékén mindig akadt otthon belőle. Bátyóim megtanítottak rá, hogy ezt úgy kell enni: előbb le kell harapni a cukordíszítést, aztán a többit. Remélem még sok fog belőle az asztalra kerülni, és majd Zsombinak is ízleni fog.