Ma Gergely napja van. Köszönöm a sok sok köszöntést, jól esett hogy gondoltatok rám, és családunkra.

Zsombort előterjesztjük hamarosan a magyarországi mintababák szövetségénél, mindenképp elnöki posztra, mert jelenleg nagyon kedvez viselkedésével a beosztottaknak (a szülőknek). Éjszaka mindössze két alkalommal ébred, megkapja a bifidusz timeuszt, laktóz és kalcium tartalmú tápértékben igen gazdag édesanyatejcit, és máris folytatjuk a durmit nyöszörgés, és sírás nélkül.

Már a fürdést is megszoktuk mióta édesapa fogja Zsombika kezét.

A csecsemő nem érzi magát biztonságban meztelenül. Kifeszíti magát, széttárja kezét lábát, mint az ejtőernyősök ugrásnál hogy lassítsák a zuhanást. Kapaszkodót keres. Ilyenkor adj a kezébe valamit az növeli a biztonság érzetét, engedd neki hogy fogja az ujjadat, a kezedet.

Te, belegondoltál valaha, hogy a kéz fogása mit is jelent? Ez a gyönyörű és egyszerű mozdulat ahogy szüleink kezébe helyeztük sajátunkat végigkíséri életünket. Így tettük meg az első lépéseket, így sétáltunk kisgyermekként az óvodában, emlékszel az első randidra? a barátok kézfogással üdvözlik egymást, ha valakit segítesz a kezedet nyújtod.

Hmm.... az élet ilyen apró mozdulatokkal üzen: ott a boldogság, csak nyújtsd a kezed.

Éppen tegnap, Verbói Imre bácsi (nekem csak Kalambó hadnagy) említette, olvassam el, olvasd Te is:

Dzsida Jenő - Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld.
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa szeretet. -
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanitott,
Felmutatott a csillagokra,
Ugy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha néha
EI is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyü rút! -
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy
Egykor feledni birnám ezeket!.
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy igy drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! -
Add ide, - csak egy pillanata, -
Hadd csókolom meg kezedet!