Nem semmi, tegnap este Zsombi megmutatta guiness rekordokba illő produkcióját, ami sikeresen felavatta a diegoban 3 hete vásárolt szőnyegünket. Nos, aki képes egy pelenkázó ágyon feküdve az édesanyját kikerülve kb 1m-re elkakilni, úgy hogy az eredmény ívesen a szőnyegen landol, az bátran jelentkezzen, megnézzük, és értékeljük műsorszámát.
Ebből a nem mindenapi aproból készült a mai fotó is. A kis hős fekszik a pelenkázón. El hiheted, hogy mennyire szereti az öltözködést, nos ebből is messzemenő következtetéseket lehet levonni: anya szeret öltözködni és tud is, apának viszont borzalamas a divathoz való hozzáálása, hát hiába az Én fiam... meg az édesanyjájé.
Ja kb 10 alkalomból, 1-szer mosolygunk is pelenkázáskor... Amikor édesapa énekel. Aki az ablak előtt sétál is mosolyog ezen a tipikusan opera hangon megközelített, alulintonált "Tavaszi szél" c. népdal formáción. Apropó szelek, na ebben is hasonlítunk Zsombival, de ezt a T-mát most nem boncolgatnám tovább...
Az éjszakánk most kivállóan alakult, párszor ébredtünk, ettünk és mosolyogva együtt folytattuk a durmizást, mindenki a maga helyén.
Nekünk szép a napunk, és neked? Észreveszed az apró örömöket ami körülöttet zajlik?