Anyaként sokat hallottam az első hat hét nehézségeiről: álmatlan éjszakák, véget nem érő sírások, a bébi órákig tartó, ringatással egybekötött fel- és alá sétáltatásáról, a hálóing nappali viseletté avanzsálásáról, a szemek alatti sötét árkokról.... Ténylegesen a legnehezebb dolgokra felkészülve vágtunk neki az első menetnek. Rendkívül ösztönzően hatott rám, hogy Geryvel karöltve, nagyrészt végül sikerült kielégítenünk a kis Zsombor felmerülő igényeit (Bár bevallom, az első napokban a pizsamától valóban ebédtájt sikerült megszabadulnom)
Zsombi már hat hetes, és sokat fejlődött az elmúlt hetekben. Súlya: 4500 gr. Rengeteget mosolyog, amikor beszélünk hozzá, próbálgatja a hangját és a szemével követ minket. Szóval vidáman telnek napjaink.
Nem mindig volt ez ilyen egyszerű. Kezdetben nemhogy főzni, de enni sem volt időm. Csemetém mindig éppen akkor nyöszörgött fel, amikor magamba lapátoltam volna pár kanál ételt. Ilyenkor könnyedén megdöntöttem a gyorsasági evés Guinness-rekordját. De nyugodt vagyok, mert a plusz kilók még bőven elég energiát biztosítanak számomra.
Egyik hétről a másikra aztán szépen alakult napirendünk. A kezdeti 2,5 óránkénti evést 3 illetve 4 órás szakaszok váltották fel. Éjszaka is egyre hosszabb alvásidőt produkál Zsombika a maminak, már csak egyszer ébred, hogy éhségét kielégítsem. Aztán gyors pelusozás, és már alszunk is tovább egészen 7-ig, mikor a szopizás után apa már finom reggelivel várja anyát. Hát lehet ennél jobbat kívánni?
Napközben valódi zsonglőrként gazdálkodom az idővel, Zsombi napközbeni alvásának minden percét kihasználom. Mindig elsőbbséget élvez az etetés, böfiztetés, pelenkázás és altatás. Majd amikor Kisfiam megérkezett álomországba, akkor jöhetek én: porszívózás, mosás, mosogatás és (persze, ha addig Zsombi nem ébredt fel) délutánonkánt magamnak is kiosztok 1-2 álommanót.
A délutáni szopik alkalmat adnak egy kis kikapcsolódásra, nevezetesen tévénézésre. Kár, hogy pelenkásom mindig úgy időzít, hogy éppen a „Bonyolult szerelmek hálójában” izgalmas szappanoperát vagy a Győzike show kihagyhatatlan, immár megismételt részeit adják (a többi adón tv-shop, illetve véget nem érő nyereményjátékok közül választhatok). Szóval ennyit a tévénézésről. (Gery nem akart TV-t, azt mondja, addig amíg nem volt többet olvastunk.)
Mivel szépen kialakult napirendünk már megengedi, apró léptekkel bemutatom a világot Kisfiamnak. Ha az idő is engedi, délután sétálni indulunk. A kiruccanásokhoz mindig a picit öltöztetem fel először. Amíg az útra kész fiatalembert a zenélős felhúzható-nyuszika szórakoztatja, addig én a divat irányzatait figyelmen kívül hagyva, a gyorsaságot és a kényelmet előnyben részesítve készülök el. Első babakocsis élményünket apával is megosztottuk, aki ha teheti, azóta is csatlakozik sétáinkhoz. A friss levegőn hatalmasat szunyókál Zsombi, én meg alig várom, hogy hazaérjünk, és végre magamhoz ölelhessem pici, puha, meleg testét.
Szóval kedves Szülők, ne veszítsük el humorérzékünket, és élvezzük ezt a soha, de soha vissza nem térő időszakot.
Köszi, hogy olvasol "minket" !
nagyölelést küldök: TIMIKE :)
Kedves barátaim, nem véletlenül írtam az ÉDESANYA szót csupa nagy betüvel. Timike szenzációs családanya. ( a szerk., Geryboy)
