Sziasztok, jó pár napja nem fotózok nem írok. Ennek az az oka, hogy az érzelmi hullámvasút alján vagyok. Nyugi semmilyen nehézség nem gyötör (kivéve a munkahelyi hülyeségeket), egyszerűen a kocsog (köcsög) hétköznapok beleszólnak az életünkbe. Tudod, munkába kell járnom azért hogy az ott megkeresett pénzem jó részét visszaadjam majd Feriéknek.
De ez nem fontos, hiszen Zsombi elkápráztatóan csodálatos egy emberi lény.
Van miért felkelnem, munkába menni, sietni haza. Mindössze 3 hetes apuka vagyok, de tényleg le a kalappal a kisfiú előtt, óriási szeretet kapukat nyitott meg előttünk.
Hiszem, hogy a család, a házasság legnagyobb öröme.
Lehet ezt majd még fokozni? Szerinted?
Talán ha testvére lesz, és ahogy a két testvér szereti egymást. Az még gyönyörűbb.
A mai kép:
anya ölében, fürdőlepedőben
